Kürtőskalács története |
![]() Más területeken nevezték még dorongos fánknak, botra tekercsnek is. Ezek az elnevezések nem mások, mint a német Baumkuchen tükörfordításai. Először Erdélyben, a székelyeknél honosodott meg. Magyar elnevezése, a kürtőskalács is azon a tájegységen alakult ki. A már kész tészta formája hasonlít a füstelvezetőre, amit a székelyek kürtőnek neveznek.
![]() A XIX. században Erdély területén tökéletesítették azt a sütési technológiát, amit napjainkban az eredeti kürtőskalács receptjének tartunk. A kalács sütéséhez szükséges fahengert kemény bükkfából faragták úgy, hogy az egyik vége nagyobb, a másik kisebb átmérőjű legyen. A keskenyebb vég közepére egy rövidebb, a vastagabb vég közepére egy hosszabb vasrudat szúrtak. A rövidebbet helyezték a parázs melletti tartóra, a vastagabb rúdon alakították ki a fogóját, ennek segítségével forgatták, sütötték a kalácsot a forró parázs felett.
![]() A kürtőskalács népszerűsége Erdélyből nyugat felé terjedt. Előbb Erdély peremterületein, a Partiumban, a XIX. század végén a mezővárosokban kezdték sütni. A mezővárosokban a parasztok már nem fahengerre tekerték fel a tésztát, hanem száraz kukoricaszár darabokra vagy csutkára. Így a kalács mérete kisebb lett.
A XX. század elején a kalács felületét kristálycukorral és dióval kezdték ízesíteni. A megpörkölt cukros diódarabkákkal még kedveltebbé vált a készítmény. ![]() A kürtőskalács hazánkban jelenleg az erdélyi táplálkozáskultúra jelképévé vált. Többnyire az anyaországba áttelepült erdélyi emberek készítik. |